« | Besétáltunk a falu közepén álló templomig, ahol a keskeny főutca kis térré bővült. Megtöltöttük a vizesflakonokat az ott csordogáló kútból, majd leültünk egy padra a fák alá. Mivel boltot nem láttunk útközben, elhatároztam, hogy felkészülök a helyiekkel való első kapcsolatfelvételre, vagyis elővettem a koszos és gyűrött spanyol-magyar útiszótáramat, amit anyám garázsában találtunk a régi poncsóim keresése közben, és végül minden tiltakozásom ellenére el is hoztunk az útra. Azért nem akartam elhozni, mert a használhatatlanságáról egyszer már évekkel ezelőtt megbizonyosodtam, amikor Valenciában a segítségével próbáltam elmagyarázni a városban élő utolsó bicikliszerelőnek, Señor Fernandónak, hogy a kezemben tartott küllőkből, felniből és tropára ment hátsókerékből varázsoljon újat, és lehetőleg még ma, mert mañana már útban akarni lenni Alicante felé. Végül csak kézzel-lábbal sikerült, ám miközben a ráncos mester a műhely félhomályában csendben dolgozott, unalmamban a szótárt böngészve rájöttem, hogy hemzseg az olyan abszurd kifejezésektől, amelyek felolvasása remek mókának bizonyult mindkettőnk számára. Elvégre turistaként ki ne került volna már olyan helyzetbe, hogy pár sangria elfogyasztása után bizalmasan odahajol a bárpult túloldalán serénykedő csaposhoz, és azt mondja: Csináltatni akarok magamnak egy öltönyt! (Me quiero mandar hacer un traje!)? Most azonban Burguetében, a padon ücsörögve inkább azon mulattam, hogy a szótár egyetlen tollal aláhúzott kifejezése a gumidefektet kaptam (tuve un pinchazo) volt, amivel persze most nem sokra mentem volna, így tovább lapozgattam, hogy összeállítsam a nagy kérdést: Hol van a bolt? 75/382
|
» |
Hozzászólások (4):
Mondjad! Bár én összességében többre számítottam,de még figyelek.
Mondjad!
Mondjad! Kíváncsiak vagyunk!!!
úti szótárak tekintetében melegen ajánlom Leacock humoreszkjét a nyelvtanuló diplomatáról, aki fitogtatja frissen szerzett angol tudását: "Én tudok angolul, de van egy bicskám"
Megosztás: