Besé­tál­tunk a falu köze­pén álló temp­lo­mig, ahol a kes­keny főutca kis térré bővült. Meg­töl­töt­tük a vizes­fla­ko­no­kat az ott csor­do­gáló kút­ból, majd leül­tünk egy padra a fák alá. Mivel bol­tot nem lát­tunk útköz­ben, elha­tá­roz­tam, hogy fel­ké­szü­lök a helyi­ek­kel való első kap­cso­lat­fel­vé­telre, vagyis elő­vet­tem a koszos és gyű­rött spanyol-​​magyar úti­szó­tá­ra­mat, amit anyám gará­zsá­ban talál­tunk a régi pon­csóim kere­sése köz­ben, és végül min­den til­ta­ko­zá­som elle­nére el is hoz­tunk az útra.

Azért nem akar­tam elhozni, mert a hasz­nál­ha­tat­lan­sá­gá­ról egy­szer már évek­kel ezelőtt meg­bi­zo­nyo­sod­tam, ami­kor Valen­ci­á­ban a segít­sé­gé­vel pró­bál­tam elma­gya­rázni a város­ban élő utolsó bicik­li­sze­relő­nek, Señor Fer­nan­dó­nak, hogy a kezem­ben tar­tott küllők­ből, fel­niből és tro­pára ment hát­só­ke­rék­ből vará­zsol­jon újat, és lehető­leg még ma, mert mañana már útban akarni lenni Ali­cante felé. Végül csak kézzel-​​lábbal sike­rült, ám miköz­ben a rán­cos mes­ter a műhely fél­ho­má­lyá­ban csend­ben dol­go­zott, unal­mam­ban a szó­tárt bön­gészve rájöt­tem, hogy hem­zseg az olyan abszurd kife­je­zé­sektől, ame­lyek fel­ol­va­sása remek móká­nak bizo­nyult mind­kettőnk szá­mára. Elvégre turis­ta­ként ki ne került volna már olyan hely­zetbe, hogy pár sang­ria elfo­gyasz­tása után bizal­ma­san oda­ha­jol a bár­pult túl­ol­da­lán serény­kedő csa­pos­hoz, és azt mondja: Csi­nál­tatni aka­rok magam­nak egy öltönyt! (Me qui­ero man­dar hacer un traje!)?

Most azon­ban Bur­gu­e­té­ben, a padon ücsö­rögve inkább azon mulat­tam, hogy a szó­tár egyet­len tol­lal alá­hú­zott kife­je­zése a gumi­de­fek­tet kap­tam (tuve un pinc­hazo) volt, ami­vel per­sze most nem sokra men­tem volna, így tovább lapoz­gat­tam, hogy össze­ál­lít­sam a nagy kér­dést: Hol van a bolt?