Mivel a hajót egy Svájc­ban regiszt­rált orosz cég bérelte egy libé­riai vál­lal­ko­zás nevén egy Baha­má­kon bejegy­zett görög tár­sa­ság­tól, a Fülöp-​​szigeteki legény­ség­gel meg amúgy sem tudott senki szót érteni, a spa­nyol ható­sá­gok­nak az első intéz­ke­dése az volt, hogy a mentő­csa­pa­tok­kal való együttmű­kö­dés elmu­lasz­tá­sá­nak és súlyos öko­ló­giai kataszt­rófa oko­zá­sá­nak a vád­já­val azon­nal letar­tóz­tat­ták az átázott pipájú Man­gou­ras kapi­tányt, mihelyt a mentő­ha­jó­ról a szá­raz­földre lépett.

Per­sze ez a spa­nyo­lo­kon már nem sokat segí­tett. A hajó elsüllye­dé­se­kor kiöm­lött több tíz­mil­lió liter nyers­olaj már el is érte a par­to­kat, és ráadá­sul szép las­san tovább szi­vár­gott az óceán fene­kén heverő roncs­ból. Össze­sen 60 ezer tonna (vagy ha úgy job­ban tet­szik: 90 mil­lió liter) nyers­olaj ömlött ki a ten­gerbe, ami pár nap lefor­gása alatt beszennye­zett mint­egy ezer spa­nyol, por­tu­gál és fran­cia stran­dot, és akkor a helyi halá­szok­nak a köze­ledő tél miatt amúgy is eléggé borús kilá­tá­sa­i­ról még nem is beszéltünk.

Szakértők azt jósol­ták, hogy akár tíz évbe is bele­tel­het, mire hely­re­áll a rend, de aztán a több ezer nem­zet­közi önkén­tesből ver­bu­vá­ló­dott tisz­to­gató csa­pa­tok pár hónap alatt, szó sze­rint egye­sé­vel letö­röl­get­ték a part menti szik­lá­kat és a még élő álla­to­kat, és a dol­gok külö­nös ala­ku­lá­sá­nak köszön­hetően az azóta meg­tisz­tí­tott stran­dok mára Európa leg­jobb­ja­i­nak számítanak.

Ami azt illeti, a vad Mar de Forán is remek mun­kát végez­tek. Semmi sem utalt arra, hogy pár éve itt min­dent fekete olaj borí­tott, így még egy­szer végig­néz­tünk a szinte hófe­hér homo­kos, kris­tály­tiszta vizű stran­don, és vissza­in­dul­tunk a Languszta-​​part köze­pén őri­zet­le­nül hagyott vackunkhoz.