A gali­ciai óce­án­part­nak ezt a sza­ka­szát egyéb­ként Costa da Mor­té­nak hív­ják, ami magya­rul annyit tesz, hogy Halál­part, és nem is vélet­le­nül. Csak az elmúlt száz évben, nagy­já­ból 200 kisebb-​​nagyobb hajó süllyedt el itt, mint­egy 3000 halá­los áldo­za­tot köve­telve. De per­sze az emberi tra­gé­dia nem min­den. A part­tól innen alig két­száz kilo­mé­terre, a nyílt óce­á­non követ­ke­zett be Spa­nyol­or­szág leg­na­gyobb öko­ló­giai kataszt­ró­fá­ját okozó hajó­tö­rése is.

2002 novem­be­ré­ben tör­tént, hogy egy Prest­ige nevű tan­ker 77 000 tonna jó angol nyers­olaj­jal a fedél­ze­tén kiha­jó­zott Lett­or­szág­ból Szin­ga­púr felé. Min­den rend­ben is ment, a görög kapi­tány, egy bizo­nyos Apos­to­los Man­gou­ras a parancs­noki híd­ról pipá­ját elé­ge­det­ten pöfé­kelve szem­lélte a fedél­ze­ten láb­ten­gózó legény­sé­get. Ami­kor aztán a Spa­nyol­or­szág csücs­ké­nél fekvő Costa da Mor­té­hoz értek, a tan­ker egy másik hajó­ról vélet­le­nül leesett, óce­á­non hány­ko­lódó szál­lí­tó­kon­té­ner­nek ütkö­zött. A hajó egyik olaj­tar­tá­lya kilyu­kadt, és pár tonna nyers­olaj azon­nal az óce­ánba ömlött. Man­gou­ras kapi­tány attól tartva, hogy még nagyobb baj lehet, azon­nal érte­sí­tette a spa­nyol parti őrsé­get, akik segítő­ké­szen északra, a fran­ciák felé irá­nyí­tot­ták az idő­zí­tett bom­ba­ként sod­ródó olaj­szál­lí­tót. A fran­ciák aztán vissza­küld­ték őket délre, a por­tu­gá­lok megint vissza északra, és mivel idő­köz­ben eltelt egy hét, a kér­dés már nem az volt, hogy a Prest­ige elsüllyed-​​e, hanem hogy mikor.

Végül egy spa­nyol hajó – bizo­nyára Jakab­hoz fohász­kodó legény­ség­gel a fedél­ze­tén – a nyílt víz felé kezdte von­tatni a tan­kert, amit a hatal­mas hul­lá­mok 250 kilo­mé­terre a par­tok­tól ket­té­tör­tek, és a hajó­roncs a mara­dék olaj­ra­ko­má­nyá­val együtt örökre eltűnt az óceánban.