Amíg min­denki valami hasz­no­sat csi­nált, neki az volt a terve, hogy Perthtől 160 kilo­mé­ter­rel északra, egy földmű­ve­lésre alap­vetően tel­je­sen alkal­mat­lan terü­le­ten lét­re­hoz egy földmű­velő kom­mu­nát, és ha már ott van, meg­is­mer­teti a mint­egy 40 000 éve tel­jes testi és lelki har­mó­ni­á­ban ott didzse­ri­dúzó ősla­ko­so­kat a keresz­tény­ség olyan, szá­mukra tel­je­sen sem­mit­mondó érté­ke­i­vel, mint a tulaj­don és a bir­tok­lás vará­zsa, vagy az írás-​​olvasás tudománya.

A helyet Szent Bene­dek szülő­he­lye után New Nor­ci­á­nak keresz­telte, fel­haj­tott pár ősla­kost és az ing­uj­ját, majd kitolta a talics­kát a pusz­tába, és mun­ká­hoz látott. Az élet­kö­rül­mé­nyek azon­ban olyan kemény­nek bizo­nyul­tak, hogy még a benn­szü­löt­tek is nehe­zen bír­ták, és hamar szét­szé­led­tek. (Ami azt illeti, ahogy az ango­lok 1788-​​tól elkezd­ték beha­józni a fegyen­ce­i­ket, a követ­kező száz évben az ősla­ko­sok száma mint­egy 90 szá­za­lék­kal csök­kent, ami főleg az euró­pa­iak által behur­colt beteg­sé­gek miatt volt, de gon­do­lom az is segít­he­tett, hogy néha-​​néha meg­mér­gez­ték, szik­lá­ról a mélybe haj­tot­ták, a hátsó szo­bá­ban ágy­hoz kötözve sze­xu­á­lis rab­szol­ga­ként tar­tot­ták, a csűr mögött cso­por­to­san lepuf­fan­tot­ták, vagy egyéb bes­ti­á­lis módo­kon lemé­szá­rol­ták őket.) Sal­vado így kény­te­len volt lemon­dani a tökfő­ze­lékről, ám ettől kezdve leg­alább min­den ener­gi­á­ját a helyi ősla­kos fia­tal­ság meg­té­rí­té­sé­nek szentelhette.

És hogy hová aka­rok mind­ez­zel kilyu­kadni? Egy­részt, sze­rin­tem jobb lett volna békén hagyni őket, más­részt pedig az erő­fe­szí­té­se­i­ért idő­köz­ben püs­pöki rang­gal kitün­te­tett Sal­vado San­ti­a­gó­tól alig száz kilo­mé­terre élő csa­lád­já­nak haza­kül­dött leve­le­i­ben utaz­tak azok az euka­lip­tusz­ma­gok, amik ma a Spa­nyol­or­szág­ban élő popu­lá­ci­ó­ért felelősek.