A világ összes lufi­já­hoz hason­lóan aztán egy­szer csak az euka­lip­tusz legen­dája is eresz­teni kez­dett. Hamar kide­rült, hogy a fia­ta­lon kiter­melt euka­lip­tusz fája kiszá­ra­dás után rend­kí­vül könnyen dara­bokra reped, és nem­so­kára rájöt­tek, hogy a malá­ria elleni harc­ban is csak köz­ve­tett sze­re­pet ját­szott. A végére az egyet­len igazi eré­nye az maradt, hogy jól dur­molt tőle a kályha, de azóta a laká­sok nagy részé­ben átáll­tak a gáz-​​, és olajfű­tésre, így az euka­lip­tusz ma már sokak sze­mé­ben csak egy égig érő gaz maradt.

Spa­nyol­or­szág­ban jelen­leg 550 000 hek­tár­nyi euka­lip­tuszerdő van, ami nekem nem mond sem­mit, de az biz­tos, hogy nagyon sok fa lehet. Gali­ci­á­ban ennek a 27 szá­za­léka haj­long (első helyen Anda­lú­zia áll 44 szá­za­lék­kal), de amíg Auszt­rá­li­á­ban meg­van hozzá a tel­jes inf­ra­struk­túra – a koa­lák szé­pen maj­szol­ják a leve­le­i­ket, és az erre spe­ci­a­li­zá­ló­dott alj­bo­gár­zat is seré­nyen mun­kál­ko­dik a folya­ma­to­san és hihe­tet­len mennyi­ség­ben hulló kéreg és lom­bo­zat fel­dol­go­zá­sán – addig itt ez a hul­la­dék akár méte­res magas­ság­ban is fel­hal­mo­zó­dik az erdő tala­ján. De per­sze csak addig, amíg be nem gyul­lad, és abból, hogy az összes euró­pai erdőtűz fele Gali­ci­á­ban dúl, gon­do­lom az is sejt­hető, hogy elég gyak­ran teszi.

Ráadá­sul a témá­ban tapasz­talt auszt­rál tűzol­tók által csak „ben­zin­fá­nak” becé­zett euka­lip­tusz ola­já­nak van egy olyan kel­le­met­len tulaj­don­sága, hogy nagy hőség­ben elil­lan, és a lomb­ko­rona fölött vékony „ben­zingőz­ré­te­get” alkotva csak egy szik­rára vár, hogy belob­ban­has­son. Aztán per­sze begyul­lad­nak alatta a fák is, de nem ám csak úgy szép las­san, szi­szegve, mint a többi nor­má­lis fa, hanem szinte fel­rob­banva, mintha valaki előtte ben­zin­nel lelo­csolta volna őket.