– Mus­cu­lus és Robus­tus atyák, a leg­jobb galí­ciai haran­go­zók el lesz­nek ragad­tatva az ötlettől!

– És Astu­tus atya! Nem fog­nak majd min­ket kinevetni?

– Már miért nevet­né­nek ki?

– Hát tudod milye­nek az embe­rek! Majd azt mond­ják, hogy közön­sé­ges hókusz­pó­kusz az egész... Kicsit már ez a Szent Jakab dolog is kezd ciki lenni.

– Ne légy vész­ma­dár Cucu­lus! Majd azt mond­juk, hogy azért kell ilyen nagy füs­tölő, mert túl sok a zarán­do­kunk. Hadd irigy­ked­je­nek! Sok zarán­dok, nagy bűz! Nagy bűz, nagy füs­tölő! Érted?

– Óóóó, csak úgy özön­le­nek majd ide a népek, hogy láthassák!

Mert­hogy a Bota­fu­me­iro (laza for­dí­tás­ban: Füst­köpő) len­ge­tése nem min­den­napi lát­vá­nyos­ság. A for­rá­sok­tól függően 50 és 160 kilo­gramm közötti súlyú, ezüs­tö­zött füs­tölő az oltár előtt 60–70 kilo­mé­te­res sebes­ség­gel elsü­vítve a kereszt­ha­jó­ban akár 20 méter magasra is fel­leng, és nyolc mar­kos, piros­kö­pe­nyes tira­bo­le­iro kell a mozgatásához.

Nem veszély­te­len dolog egy hívők­kel tele­zsú­folt temp­lom kereszt­ha­jó­já­ban ilyes­mit ját­szani, és ahogy az a bal­lisz­ti­kus szá­mok­ból sejt­hető, az idők folya­mán több­ször be is követ­ke­zett az elke­rül­he­tet­len. 1499-​​ben pél­dául, a mind­össze 16 éves Ara­gó­niai Kata­lin (aki később a válást és az ang­li­kán egy­há­zat fel­ta­láló VIII. Hen­rik első fele­sé­ge­ként vált ismertté), ami­kor útban az angol trón­örö­kös­sel, Artúr her­ceg­gel kötendő eljegy­zé­sére, betért a san­ti­a­gói kated­rá­lisba, a Bota­fu­me­iro egé­szen egy­szerűen kire­pült a jobb oldali, Pla­te­rías térre néző hom­lok­zat ajta­ján (bár egye­sek sze­rint az abla­kon, ami a mére­te­ket figye­lembe véve elég valószínűtlen).