« | – Nálatok vannak világörökségi helyek? – kérdezte, és most rajtunk volt a sor, hogy zavarban legyünk, ugyanis a pécsin kívül fogalmunk sem volt, hogy mi lehet még a listán. – Mármint olyan, amihez nem kell gyalogolni – tette hozzá gyorsan. Azóta persze ennek is utánanéztem. Magyarországon 8 nevezetesség szerepel az UNESCO listán: Budapest (Duna-part, Budai Vár, Andrássy út, és a Millenniumi földalatti), az Aggteleki cseppkőbarlang, a Fertő-tó, Hollókő, Hortobágy az összes ostorát pattogtató bőgatyás csikósával együtt, a Pannonhalmi Apátság, a Tokaji borvidék és a már említett pécsi ókeresztény sírkamrák. Még jó ideig beszélgettünk, így már éjfél is elmúlt mire Évával bemásztunk a sátorba, az inkább csak udvariasságból tett meghívásunkat szerencsére hajthatatlanul visszautasító Ben pedig végiggörgette a sátor mellett az irigylésre méltóan önfelfújó derékalját. – Ez az igazi! – hallottuk, ahogy kint biztatja magát. – A szabad ég alatt aludni... Hamar elcsendesedtünk, és pár perc múlva már aludtam is, ám legszebb álmomból egyszer csak arra ébredtem, hogy kint orkán tombol, aminek a dübörgésén át valaki kétségbeesetten szólongat. – SZULTÁN! – így hívott Ben miután többszöri próbálkozás után is képtelen volt megjegyezni a nevem. – ÉVA! Kinyitottam a szemem, de nem sokat értem el vele, ugyanis a süvítő szél teljesen rám lapította a sátor tetejét. Ez kívülről bizonyára igen viccesen nézhetett ki, én mindenesetre nem sokat röhögtem miközben egyszerre próbáltam eltartani magamtól a sátorlapot, és vakon tapogatózva megkeresni rajta a kijáratot. Ha a közben álmos képpel feltápászkodó Éva nem segít, még mindig keresném. 143/382
|
» |
Hozzászólások (3):
Mondjad!
Mondjad!
Nagyon jó. Mondjad!
Megosztás: