Fotóalbum
Túrá Zoltán: ¡CARAMBA!
Zene

Ami­kor kidug­tuk a fejün­ket az éjsza­kába, egy jó ideig csak szót­la­nul és álmos kép­pel mére­get­tük a szél­vi­hart. A fák vadul haj­long­tak, a leg­kö­ze­lebbi vil­lany­osz­lop körül nej­lon­zacs­kó­kat, újság­pa­pírt, és min­den­féle egyéb sze­me­tet ker­ge­tett a szél. Ben a kem­ping kerí­tése mel­lett állt egy cse­ne­vész fába kapasz­kodva egy szál alsó­ga­tyá­ban. A hóna alatt lobogó háló­zsák­kal és mat­ra­cá­val pont úgy fes­tett, mint egy zátonyra futott vitor­lás hajó.

TORNÁDÓ! – üvöl­tötte emlé­kez­tetőül, hogy vala­mit ten­nünk kéne, ha nem akar­juk meg­osz­tani a mara­dék borun­kat Ózzal, a nagy varázs­ló­val. Körül­néz­tem, és meg­akadt a sze­mem az előt­tünk nem messze álló vizes­blok­kon. Az eleje felől fújt a szél, mögötte a kerí­té­sig pedig volt egy jópár méte­res füves rész.

– Vigyük oda a sát­rat – szól­tam oda Évá­nak, majd a sátor szé­lét meg­mar­kolva kilép­tem a szél­vi­harba. Éva fin­torgó kép­pel mon­dott vala­mit, amit nem értet­tem a szél­zú­gás­tól, de az arc­ki­fe­je­zé­séből ítélve valami olyasmi lehe­tett, hogy „A klo­tyó mögé?”. Vál­lat vonva leha­jol­tam, meg­mar­kol­tam a sátor felő­lem eső két sar­kát, és a fejem­mel bic­cen­tet­tem Évá­nak, hogy a másik olda­lon tegye ő is ugyan­ezt. A cöve­kek sze­ren­csére áldo­za­tul estek az indu­lás előtti súly­csök­ken­tés­nek, így azok­kal most nem kel­lett bajlódnunk.

MIVAAAAAN??? – üvöl­tött Ben. – MICSINÁLUNK?

Aztán abban a pil­la­nat­ban ahogy Éva kilé­pett a fűre, a szél belob­ban­totta a sát­rat, mint valami mini ejtőernyőt, és hasra rán­tott. Én mon­dom nem sok híja volt, hogy tegyek egy kört a kem­ping fölött, és csak Éva gyors köz­be­lé­pé­sé­nek köszön­he­tem, hogy meg­úsz­tam a dol­got egy kis füvön való von­szo­ló­dás­sal, amit az ejtőernyő­sök talá­lóan „kutyá­zás­nak” neveznek.

144/382

Hozzászólások (5):

  1. Lajos az olajos

    Mond­jad!

  2. tragus

    Mond­jad!

  3. Álmos

    Mond­jad!

  4. Magor

    Mond­jad!

  5. Lajos az olajos

    Mond­jad!

Szólj hozzá!