Még az sem zavart, hogy raga­csos vol­tam az izzadtságtól.

– Na ennyit a fiesztá­ról! – mor­go­ló­dott Éva a háló­zsákja szá­ját keresve a sötét­ben. – Te nem ragadsz?

– De.

– És nem idegesít?

– De – mond­tam, de fél­álom­ban már egy íve­sen kanyargó, kris­tály­tiszta, kék vizű meden­cé­ben ültem és fél szem­mel az úszó­mes­tert figyelve, az ujjaim közül a fene­kére csú­szott sörös­üveg után tapo­gat­tam a talpammal.