De leg­alább az alsó lépcsőn kel­le­mes légkondi-​​hűvös volt, ami­ért nem is kés­le­ked­tem meg­osz­tani a töb­bi­ek­kel a mórok iránti tisz­te­le­te­met. Hiába, egy olyan népet, ame­lyik a tör­té­nel­mé­nek nagy részét külön­böző siva­ta­gok­ban ten­gette, nehe­zen lehet zavarba hozni holmi euró­pai hőség­re­kor­dok­kal. Manuel per­sze egé­szen más véle­ménnyel volt a dolog­ról, de az igaz­ság az, hogy a mórok nél­kül a Camino soha­sem jöhe­tett volna létre.

Hogy 711-​​ben az ara­bok miért hajóz­tak át az Afrikai-​​szoroson — amit egyéb­ként a vezé­rük, a ret­tent­he­tet­len ber­ber har­cos, bizo­nyos Tárik ibn Zijád miatt azóta hívunk Gibraltári-​​nak (Dzse­bel al Tárik — Tárik hegye) — nem tel­je­sen világos.

Az egyik ver­zió sze­rint a His­pá­ni­á­ban nem­rég elhunyt Wit­tiza király helyébe lépő Rode­ric meg­kettyin­tette az egyik afri­kai hűbé­re­sé­nek, bizo­nyos Julian gróf­nak a tanul­má­nyi cél­lal Tole­dóba kül­dött lányát. Ami­kor aztán az Afri­kába haza­térő lány­nak dom­bo­rodni kez­dett a pocakja, Julian bosszú­ból „eladta” His­pá­niát az araboknak.

Aztán azt is beszé­lik, hogy Wit­tiza király duz­zogó fiai kér­tek segít­sé­get Juli­an­tól, miután lecsúsz­tak az őket meg­il­lető trón­ról Rode­ric javára, de per­sze az sem lehe­tet­len, hogy a mórok egy­szerűen csak észa­kabbra akar­tak köl­tözni a per­zselő afri­kai nya­rak elől.

A lényeg az, hogy Tári­kék nem elé­ged­tek meg Rode­ric leve­ré­sé­vel. Alig 8 év alatt végig­sö­pör­tek az egész Ibériai-​​félszigeten, és miután elült a csa­ta­zaj, való­színű­leg őket is meg­le­pe­tés­ként érte, hogy (1) elfog­lal­ták szinte egész His­pá­niát, és (2) a beszá­mo­lók elle­nére („Allahra mon­dom, odaát befagy a teve segge!”) a nya­rak pont olyan gatya­ro­hasz­tóan dög­me­le­gek vol­tak itt is, mint otthon.