« | – Mindig mondja, hogy „Csináld ezt!” meg „Csináld azt!” – ingatta a fejét. – Már teljesen kivagyok tőle. Mivel az ilyen állami albergekben általában este 10 körül takarodót fújnak, szép lassan mindenki elszállingózott, és nem sokkal később már én is a sötét „körletben” bámultam a felső ágy rugós szerkezetén Éva kidomborodó alakját. Nem volt könnyű, de a hálózsákban végül rátalálva arra az optimális testhelyzetre, ami elég kényelmes volt, és egyetlen szabad bőrfelületem sem érintkezett a matraccal vagy a kispárnával, elégedetten néztem a kellemesnek ígérkező éjszaka elé. Mekkorát tévedtem! Az egész kálvária azzal kezdődött, hogy a helyi vagányok még nem gondolták, hogy ideje lenne nyugovóra térni. Fogalmam sincs, hogy ilyen késői órán a háló egyik ablaka alatti üdítőital-automata volt-e az egyetlen italforrás a kisvárosban, mindenesetre a környékbeli fiatalok hangosan trécselve gyülekeztek körülötte. Ez még önmagában nem is adott volna okot aggodalomra, ám minden jel szerint éppen a Zubiri Auto Hifi & Tuning Club éves taggyűlésének a közepébe is csöppentünk. Az alberg túlsó oldalán lévő parkolóból egyre mélyebben dübörgött a kipufogó+dob+basszus, amit az egyik zarándok egyszer csak az ágyából felpattanva megelégelt, szitkokat szórva odament az ablakhoz, és egy meglehetősen rövid, ám annál tüzesebb spanyol szóváltás után füstölögve becsapta. Odakint a fiatalok egy pillanatnyi döbbent csend után hangos kacagásban törtek ki, majd erősítést hívva tovább folytatták a diskurzust. Mintha még a basszus is kicsit hangosabban dübörgött volna. 92/382
|
» |
Hozzászólások (2):
Mondjad!
Mondjad!
Megosztás: