« | Éva erre a fejét csóválva elém furakodott a szűk ösvényen, és nagy lendülettel szélesre tárta a kaput. Erre a tehenek elkerekedett szemmel, pánikszerű forgolódásba kezdtek (ami azt illeti hajszálpontosan ezt csináltam én is), majd nagy port kavarva elvágtattak egy 20 méterrel odébb álló fa köré, ahonnan gyanakvó pillantásokkal figyelték Évát, amint peckes léptekkel átvág a legelőjükön, és persze engem is, ahogy vállak közé húzott fejjel becsukom magam mögött a kaput, és lapos oldalpillantásokkal szemmel tartva őket a nyomába iszkolok. – Várj meg! – kiáltottam utána, tudva, hogy kovboj imidzsemnek egyszer s mindenkorra (egy hatlövetűvel) lőttek. A Caminón arrébb a tehenek szerencsére a gyalogösvénytől távol, az erdő félhomályában elkerítve fekürésztek, egy másik helyen pedig két ló a tűző napon egy bokor mélyére dugott fejjel úgy álldogált a mezőn, mintha épp a szökésüket tervezték volna, ami elég különös látvány volt (legalábbis a Spektrumon még sosem láttam ilyesmit), és eltartott egy ideig mire rájöttünk, hogy mindezen furcsaságok a rendkívüli hőséggel hozhatóak összefüggésbe. Persze mi is megragadtunk minden alkalmat a hűsölésre. A völgybe leérve pancsoltunk egyet a lomha sodrású Erro folyóban, majd egy repedezett gyalogúton átsétáltunk két csinos baszk falun: Viscarreten és a hozzá megtévesztésig hasonlító Linzoainon, aminek mindjárt az elején, egy árnyékos kútnál a fejünket vízzel lelocsolva jó darabig lihegtünk mire egyáltalán meg tudtunk szólalni. A kora délutáni tikkasztó hőségben a ciripelő tücskökön kívül semmi sem mozdult, csak egy közeli ház muskátliba burkolózó portája előtt álló zöld traktor és a távolban kéklő akolból kiszűrődő birkabégetés utalt arra, hogy egyáltalán lakik valaki a faluban. 83/382
|
» |
Hozzászólások (3):
Mondjad! Ez érzékletes volt.
Mondjad-jad-jad-jad-jaaad!
Mondjad.
Megosztás: