« | Igaz, csak londoni átszállással és Grazból, na de aki valaha is próbált már eljutni Pécsről Ferihegyre, az pontosan tudja, hogy miért nem bánkódtunk túlságosan emiatt. Az első igazi, indulás előtti izgalom akkor futott át rajtam, amikor május utolsó vasárnapján végre sikerült kisakkoznunk a Ryanair honlapján a dátumokat, kitöltöttünk minden rubrikát, és már csak annyi dolgom maradt, hogy a FIZETEK gombra kattintsak. – Na? – néztem Évára, merthogy jegyekkel a kézben már nem volt visszaút. – Menjünk? – Menjünk! – bólintott egy másodpercnyi habozás után, és már kattintottam is. Nagyjából ez volt az a pillanat is – pontosabban másnap, fallabdázás közben –, amikor végre Krupnyek elé mertem állni a vallomással, hogy Évával megyek caminózni. Na nem mintha azon aggódtam volna, hogy mégiscsak jönni akar (bár azóta is ezt állítja), de Krupnyek akkoriban úgy 60 kilóval többet nyomott nálam (és saját magánál is, aminek egy részétől szerintem épp a Caminón akart megszabadulni), ami nézeteltérések esetén nem elhanyagolható súlykülönbség. – De nagy geci vagy te bazdmeg! – horkant fel sokkal megértőbben, mint amire számítottam. – Beugratsz, hogy kaminnyó... meg hogy 40 napig szabadok leszünk, mint a madarak... Erre elmész az Évával... – Kérsz egy Red Bullt? – biccentettem a bárpult felé. – Amúgy meg egy szóval se mondtam, hogy nem jöhetsz velünk... – Persze, én meg majd kint számolom a csillagokat, amíg ti bent dugtok a sátorban, mi? 8/382
|
» |
Hozzászólások (7):
Mondjad!
Mondjad! A "geci " és a "bazdmeg" lesz a beszámoló sava-borsa?Mert akkor inkább ne!
Erre tényleg ott van a Mónika. Ki az a Krupnyek? Szponzor?
Hogy beszélsz Magor?
Mondjad! Túrá Zol-is egyáltalán?
Mondjad!
meséld tovább
Megosztás: