Fotóalbum
Túrá Zoltán: ¡CARAMBA!
Zene

Az ele­gáns kör­nye­zet­ben magunkra maradva egy ideig kényel­met­le­nül feszeng­tünk, de mire végig­néz­tük az elő­tér falain lógó, kör­nyékről készült légi­fo­tó­kat, a srác egy baget­tet szo­ron­gatva már újra meg is jelent az ajtóban.

– Tes­sék! – nyúj­totta felénk, majd ami­kor ki akar­tuk fizetni, mind­két kezét véde­kezően maga elé tartva rázta a fejét: – No, no, no! Buen Camino!

Mivel a srác hajt­ha­tat­lan­nak bizo­nyult, hálál­kodva elbú­csúz­tunk tőle, és a rózsa­szín homokkő­vel kom­bi­nált hófe­hér házak között vissza­in­dul­tunk a főtér felé. A San­tan­der bank­fi­ók­nál (amit beval­lom, hogy a gőzölgő kenyérre emlé­kez­tető cégére miatt ide­felé jövet pék­ség­nek néz­tem) egy helyi bácsika javas­la­tára az épü­let sar­kán lévő kék-​​sárga kagy­lós nyi­lat követve balra for­dul­tunk, és egy kavi­csos úton alig ötven méter után már kint is talál­tuk magun­kat a falu­ból. Átsé­tál­tunk egy gázló fölé emelt gya­log­hí­don, majd a jobb oldalt húzódó mező­gaz­da­sági telep karám­ja­i­nál lege­lésző tehe­nek gya­nakvó pil­lan­tá­sa­i­nak kereszt­tü­zé­ben Espi­nal felé vet­tük az irányt.

Az ele­inte szé­les, fák­kal és leg­elők­kel sze­gé­lye­zett út egy kilo­mé­ter után gya­log­ös­vénnyé szű­kült, és egy erdős részen vágott át, ami­ben gya­lo­gol­tunk még pár per­cig, majd talá­lomra balra for­dulva a fák között a lehető leg­messzebbre eltá­vo­lod­tunk az úttól, és egy aprócska tisz­tás szé­lén fel­ver­tük a sát­rat. Miután becsap­tuk a pin­cértől kapott baget­tet egy kis májkrém­mel, bebúj­tunk a háló­zsá­kokba, és a sátor zöl­des fény­ben úszó kupo­lá­ját bámulva szót­la­nul vár­tuk a sötétséget.

– És most ezt fog­juk csi­nálni 40 napig? – törte meg a csen­det végül Éva.

77/382

Szólj hozzá!