Aztán olyat is olvas­tam, hogy magá­nak a nagy­mes­ter­nek a kőszar­ko­fág­ját borí­tot­ták kagy­lók, ami­kor ráta­lál­tak a stel­lázó reme­ték, én azon­ban mégis Évá­nak hiszek, aki sze­rint egy kagy­lók­kal tele­szórt ten­ger­par­ton háza­sodni készülő, kagy­lók­kal díszí­tett lovag találta meg a kagy­lók­kal borí­tott szar­ko­fá­got, ami­nek lát­tán a lová­ról a ten­gerbe esett, a kőszar­ko­fág fel­csa­pó­dott, és az onnan fel­tá­pász­kodó, Jack Spar­row forma Jakab kimen­tette őt a tengerből.

Per­sze Jakab előtt is volt élet.

Bizo­nyos, főként femi­nista körök sze­rint a pogány idők­ben a vidék csak úgy hem­zse­gett a Vénusz tisz­te­le­tére emelt szen­té­lyektől, és mivel – mint azt Bot­ti­celli óta mind­annyian tud­juk – a Vénusz-​​kultusz erő­sen kötő­dik a kagy­ló­hoz, a róma­i­ak­tól ezt egy­szerűen csak meg­örö­köl­tek a Jakab-​​zarándokok.

Aztán azt is rebes­ge­tik, hogy még ennél is régeb­ben, a róma­iak előtt a kör­nyé­ken lakó kel­ták (akik nekem már rég­óta gya­nú­sak, mert úgy tűnik, hogy valaha, vala­mi­kor, nagyon-​​nagyon régen min­den­hol kel­ták lak­tak) nagy elő­sze­re­tet­tel iste­ní­tet­tek egy Bri­gid nevű nőt, aki­nek az egyik szim­bó­luma a sok közül szin­tén a kagyló volt, és mint min­den ren­des isten­nő­nek, neki is kijár­tak a szen­té­lyek, az ősidők óta oda zarán­dokló és maguk­kal min­den két­sé­get kizá­róan kagy­lót hur­ci­báló kel­ták­kal együtt. Bizo­nyos rossz nyel­vek sze­rint a San­ti­a­góba igyekvő zarán­do­kok ma is ennek a Bri­gid­nek a sír­ját láto­gat­ják anél­kül, hogy tud­ná­nak róla, de per­sze ez is csak épp annyira való­színű, mint hogy maga Jakab van ott elte­metve. (A Bri­git­ták­nak pedig javas­lom, hogy olvas­sa­nak utána a név­adó isten­nő­jük­nek, mert garan­tál­tan job­ban fog­ják utána érezni magukat.)