Fotóalbum
Túrá Zoltán: ¡CARAMBA!
Zene

– Biz­tos, hogy az az előbbi volt a hágó? – muta­tott Éva kérdő tekin­tet­tel az előt­tünk maga­sodó hegy­csú­csok felé.

– Per­sze – bólin­tot­tam. – Van a hágók tete­jén valami fur­csa vib­rá­lás. Te nem érezted?

– Nem... – pis­lan­tott oldalra, hogy mi bajom lett hirtelen.

– Azok miatt meg ne aggódj! – legyin­tet­tem a hegy­csú­csok felé. – Biz­tos majd az olda­lu­kon eresz­ke­dünk le.

Az út azon­ban eresz­ke­dés­nek még jó dara­big semmi jelét nem mutatta. A romos mene­dék­ház után balra kanya­ro­dott, és pár­száz méte­ren át egye­ne­sen haladt a jobb oldali leg­előt kör­be­ke­rítő szö­ges­drót mel­lett, ami mel­les­leg a francia-​​spanyol határ­ként is műkö­dik egy­ben. Aztán elér­tünk a sza­kasz máso­dik kút­já­hoz, a Foun­ta­ine de Roland–hoz, ahol egy fran­cia háti­zsá­kos csa­pat épp cso­port­képre gyü­le­kezve azon tana­ko­dott, hogy melyi­kük készítse el a fürtbe gyűj­tött fény­ké­pező­gé­pek­kel a képe­ket. Amíg Éva önként jelent­kezve kise­gí­tette őket, én meg­töl­töt­tem a vizes­fla­ko­no­kat, ami nem is olyan könnyű, ha az ember köz­ben moso­lyogni is pró­bál, hogy jól mutas­son majd az elké­szült fotók hátterében.

Ami­kor mind­ez­zel végezve elbú­csúz­tunk a fran­ci­ák­tól, pár méterre a kút­tól átlép­tük a mind­össze egy kitárt kapu­ból és (gon­do­lom a tehe­nek ille­gá­lis határ­sér­tési kísér­le­teit meg­gá­tolni hiva­tott) rácsos fapal­lók sorá­ból álló határt, kicsit odébb pedig elhagy­tuk a Navar­rába lépé­sün­ket büsz­kén jelző követ is. Innen az ösvény egy pár kilo­mé­te­res sza­ka­szon kel­le­mes árnyé­kot nyújtó fák között haladt, majd a napra vissza­érve durva-​​murvás jel­le­get öltött, és mere­de­ken kígyózva fel­felé indult egy jó hosszú és izzasztó kapasz­ko­dást ígérő, kopár hegyoldalon.

62/382

Hozzászólás:

  1. Magor

    Mond­jad! Mert ez egy fél falat volt csak.

Szólj hozzá!