« | ...nem, talán lejjebb... ...miközben melegednek, a férfiak a nőknek és a nők a férfiaknak a szemérmüket mutogatják. Ráadásul a navarraiak erkölcstelen módon az állatokkal is paráználkodnak. Mesélik, hogy a navarrai egy lakatot akaszt öszvére, kancája farára, hogy rajta kívül senki más se férjen hozzá. Ráadásul kéjesen csókolja a nő és az öszvér szemérmét. Így hát a jól nevelt személyek nem tehetnek mást, minthogy elítélik a navarraiakat. ...nem, még lejjebb... Amikor lesben áll, hogy raboljon, s halkan akarja hívni társait, huhog, mint a bagoly vagy vonyít, mint a farkas. ...és ha mindehhez hozzáolvasom a nyúlfarknyi előszót: Ha a tudós olvasó az igazságot köteteinkben keresi, eme könyvben azt teljes bizonyossággal és kétség nélkül meg fogja találni, hiszen a benne foglaltak igazát számos, máig élő személy tanúsíthatja. ...kétség sem férhet hozzá, hogy nekünk a hágó túloldalán annyi. – Jó lenne egy cigi – mondta Éva, szemével az ösvényen alattunk felfelé kapaszkodó hátizsákosok apró alakjait követve. – Ne is mondd – legyintettem. A Cafe Edouard-ban szívtuk el az utolsót. – A nikotinrágót elraktad? – Nem. – Akkor jó, mert én sem... Így jobb híján a fogunkat szívva lemásztunk a sziklákról, felmálháztunk, és a megnyugtatóan sík úton elindultunk a békésnek tűnő Navarra felé. 61/382
|
» |
Hozzászólások (4):
Mondjad!
Mondjad!:)
Mondjad! Remek!
Annyit nevetek... hogy őrület!
köszönöm az élményt!!!
Megosztás: