« | – Igen – mondtam, de persze fogalmam sem volt. – Holnap egész nap csak lefelé megyünk majd... – Akkor jó – mondta, majd nagyot ásított, és aznap már nem is hallottam többet felőle. Pedig a fejfájásommal együtt egy csomó megválaszolatlan kérdés zakatolt a fejemben. Mit keresett Jakab Spanyolországban, és vajon mit kellett tennie azért, hogy jó kétezer évvel később is emberek százezrei keljenek zarándokútra a kedvéért? Mi egyáltalán az a zarándokút, és mitől leszek igazi zarándok? Ha nem érzek amolyan régimódi keresztény késztetést már nem is számítok annak? Muszáj egyáltalán hinnem ebben az egészben? Miben is kéne hinnem? És legfőképpen: mi a fenét keresek itt, a Pireneusok tetején? Nemrég olvastam egy élménybeszámolót, aminek az íróját azzal fogadták a saint-jean-pied-de-port-i zarándokirodában, hogy aki Santiagóba gyalogol az „nem normális”. Merthogy a „normális emberek a tengerpartra mennek nyaralni", amiben a nyilvánvaló tréfálkozás ellenére is lehet valami. Mi vesz rá valakit, hogy végigtrappoljon a kazánmeleg Spanyolországon, 800 kilométeren át, esőben és szélben, hetekig mindenét egy kis hátizsákba gyömöszölve? Jó kérdés. Még otthon, indulás előtt a santiago-compostela.net Why I did the Camino? (Miért csináltam végig a Caminót?) című oldalán számtalan bejegyzést találtam a legkülönfélébb indokokkal: volt, aki unta az egyetemet és az életét, vagy ezzel akarta megünnepelni az új évezredet; valakinek nem volt jobb dolga, egy kis kalandra vágyott, ki akart lábalni a depressziójából, jó ötletnek tűnt, olvasta MacLaine vagy Coelho könyvét, válaszúthoz ért az életében, és el akart rajta gondolkodni, vagy éppen csak olcsó nyaralásra vágyott. 50/382
|
» |
Hozzászólások (5):
Mondjad!
Mondjad!
Mondjad!
élménybeszámolót
nem müxik a link
Próbáld ezt:
http://web.archive.org/web/20110607025213/http://www.hds.harvard.edu/news/bulletin/articles/spalding.html
Megosztás: