Az egész úgy 2000 évvel ezelőtt egy Jakab nevű fic­kó­val kezdő­dött, akiről való­színű­leg senki sem gon­dolta akko­ri­ban, hogy ilyen fényes kar­ri­ert fog befutni. Leg­ke­vésbé Zebe­deus (vagy ha úgy tet­szik Zav­daj), aki a tagad­ha­tat­lan tényen kívül, hogy Jakab apja volt, szinte sem­mi­lyen nyo­mot nem hagyott maga után a tör­té­ne­lem­ben. Bizo­nyára nem sze­rette a fel­tű­nést, és nyu­godt öreg­korra szá­mí­tott, de per­sze ahhoz előbb ki kel­lett taní­ta­nia fiait a hal­fo­gás sós­szagú mes­ter­sé­gére. (Jakab­nak volt egy öccse is, Szent János az „Evan­gé­lista”, aki később 4-​​es számú mez­ben szin­tén beke­rült az isteni 12-​​be.)

Jakab talán inkább any­jára, Sza­lo­mére üthe­tett, aki a sava­nyú Zebe­de­us­sal ellen­tét­ben sok­kal job­ban sze­re­tett a tűz köze­lé­ben lenni. A Bib­lia sze­rint ott volt Jézus keresztre feszí­té­se­kor, és más­nap azok között is, akik fel­fe­dez­ték, hogy a Mes­ter meg­lé­pett a sír­ból. (Egyéb­ként nem, ő nem az a Sza­lómé, aki a világ első nyom­ta­tás­ban meg­je­lent sztrip­tí­zét jegyzi.)

Szó­val az tör­tént, hogy Bet­sza­ida városa mel­lett Jakab és János az apjuk­kal a kék eget für­készve épp azon tana­kod­tak, hogy vajon kimenjenek-​​e még egy for­du­lóra a Genázáreti-​​tóra, ami­kor az újdon­sült bará­ta­i­val, Péter­rel és And­rás­sal arra sétáló Jézus a fia­ta­lo­kat meg­látva rög­vest fel­aján­lotta, hogy ezután dol­goz­za­nak neki. Halak helyett „halássza­nak embe­re­ket”. Nem tudni, hogy a nagy dol­gokra való elhi­va­tott­sá­got látta-​​e a sze­mük­ben, vagy csak úgy vak­tá­ban min­den­kit leszó­lí­tott, min­den­esetre Zebe­deus leg­na­gyobb meg­döb­be­né­sére a fiúk ledo­bál­ták a halász­há­ló­kat, és a kócos fazon után ered­tek. Sze­rez­tek pár további bará­tot, és a 13 férfi (vagy ha úgy tet­szik: 12 férfi és egy nő) aztán külön­böző kalan­dokba keve­red­tek, ami­nek min­denki tudja, hogy mi lett a vége. Jakab pedig...