Aztán egy szép napon Fla­me­lék bolt­jába betért egy ide­gen, és az álom­ban látott köny­vet kínálta fel eladásra, mind­össze 2 flo­rin­tért. Fla­mel szíve nagyot dob­bant, meg­vette és végig­ol­vasta a latin nyelvű köny­vet (hogy Ábra­hám miért épp lati­nul írta, arról nem szól a fáma), ami a leg­na­gyobb meg­le­pe­té­sére rész­le­te­sen leírta az arany­ké­szí­tés mes­ter­sé­gét. A gond ott kezdő­dött, hogy a fő hoz­zá­va­ló­ról, a Böl­csek Kövéről egy szó sem esett benne. Fla­mel mind­össze annyit sej­tett, hogy a köny­vet díszítő raj­zok lehet­nek a meg­ol­dás kulcsai.

21 évnyi hasz­ta­lan kód­fej­tési kísér­le­tez­ge­tés után végül fele­sége, Pet­ro­nella azt java­solta Fla­mel­nek, hogy keres­sen egy rab­bit, aki talán segí­teni tudna az ábrák értel­me­zé­sé­ben. Mivel rab­bik­ból ez idő tájt Fran­cia­or­szág­ban nem sok volt, ugyanis éppen száműzve let­tek, Fla­mel leg­jobb esé­lye a Pire­ne­u­so­kon túl fekvő Spa­nyol­or­szág maradt. Fla­mel pári­zsi szom­széd­ja­i­nak gyor­san elhin­tette, hogy San­ti­ago de Com­pos­te­lába indul, majd a nép­szerű zarán­dokút nyúj­totta elő­nyökre pályázva Camino zarán­dok­nak öltö­zött, és neki­vá­gott az útnak.

A rab­bi­ját végül León­ban találta meg, egy Cau­ches nevű zsidó orvos sze­mé­lyé­ben, aki azon­nal fel­is­merte a könyvből Fla­mel által előző­leg kimá­solt raj­zo­kat, így együtt indul­tak vissza Párizsba, hogy meg­fejt­sék a nagy tit­kot. Cau­ches út köz­ben saj­nos meg­halt, a Párizsba egye­dül vissza­térő Fla­mel­nek azon­ban még így is lát­vá­nyo­san jobbra for­dult a sze­ren­cséje. Rövid időn belül hatal­mas vagyont hal­mo­zott fel, temp­lo­mok és kór­há­zak épí­té­sét szpon­zo­rálta, és állí­tó­lag meg­ala­pí­totta az első olyan alber­get is, ami a San­ti­a­góba igyekvő zarán­do­kok­nak nyúj­tott menedéket.