Fla­mel és a Camino

Bár a híres Jakab-​​zarándokok közül kima­radt a neve, itt a könyv végén min­den­kép­pen emlí­tést érde­mel Nico­las Fla­mel, akit a mai napig a leg­hí­re­sebb alki­mis­ták között tar­ta­nak szá­mon. Ha a név ismerő­sen csen­gene, az nem vélet­len, ugyanis Nico­las Fla­mel sze­re­pelt a Harry Pot­ter első részé­ben, de a könyv­ben fel­buk­kanó szám­ta­lan kita­lált sze­replő­vel ellen­tét­ben ő nagyon is élő sze­mély volt. Állí­tó­lag a közép­kor­ban legyár­totta a Böl­csek Kövét, ami arannyá vál­toz­tatja az ólmot, és nem mel­les­leg egy Élet­eli­xír nevű folya­dék előál­lí­tá­sára is alkalmas.

A Cami­nó­hoz min­den­esetre nem sok köze van, viszont egyes – talán túl lel­kes – Camino rajon­gók sze­rint ő is egyike azok­nak, akik­nek a Camino gyö­ke­re­sen meg­vál­toz­tatta az életét.

A tör­té­net sze­rint Fla­mel az 1300-​​as évek­ben Párizs­ban írno­kos­ko­dott, és mel­lette fele­sé­gé­vel nyi­tot­tak egy könyv­ke­res­ke­dést is, ami meg­le­hető­sen sze­rény meg­él­he­tést biz­to­sí­tott a csa­lád­nak. Egy éjjel aztán Fla­mel álmot látott, ami­ben egy angyal muta­tott neki egy köny­vet: a réz­fe­de­les, faké­regre írt Ábra­hám mágus­köny­vét, amit csak írno­kok és papok olvas­gat­hat­tak, mert­hogy min­denki mást szörnyű­sé­ges átok súj­tott, aki csak rápillantott.