Per­sze a dolog megint csak nem ilyen egy­szerű. A leg­is­mer­tebb nem­zet­közi ter­mé­szet­vé­delmi szer­ve­zet, a WWF (vagyis Ter­mé­szet­vé­delmi Világ­alap) sze­rint ugyanis az erdő­tü­zek 90 szá­za­lé­kát szán­dé­kos emberi gyúj­to­ga­tás okozza. És itt még csak nem is azokra gon­dol­nak, akik miután lecse­peg­tet­tek, fel­húz­ták a slic­cü­ket, elpöc­cin­tik a csik­ket, és egy vékony füst­csík­kal a hátuk mögött azt hüm­mögve, hogy „Hú de jó itt a levegő!” vissza­sé­tál­nak a kocsi­juk­hoz, hanem azokra, akik össze­csa­vart újság­pa­pír­ral a kezük­ben, lapos pil­lan­tá­sok­kal belo­póz­nak az erdő mélyére, begyújt­ják az avart, majd aggo­dal­mas kép­pel hát­ra­pis­lant­gatva vissza­si­et­nek a járó motor­ral hagyott kocsi­juk­hoz, és elro­bog­nak. Állí­tó­lag ők azok a telek­spe­ku­lán­sok, akik az euka­lip­tusz mára kiala­kult rossz hírét és a jelen­legi tör­vény­ke­zé­sek hiá­nyos­sá­gait kihasz­nálva (a leégett erdős terü­le­tek azon­nal beépít­hetők) akar­nak pár plu­sz­eu­ró­hoz jutni. (A tör­vényt egyéb­ként mos­ta­ná­ban módo­sít­ják, úgy­hogy már csak 30 éves elő­re­lá­tás­sal érde­mes gyújtogatni.)

Ja, és vala­hol azt is olvas­tam, hogy a már emlí­tett repe­dé­keny­sége miatt nem taná­csos euka­lip­tuszfa alatt sát­razni, amiről per­sze fogal­munk sem volt. Ha volt is bármi aggo­dal­munk a kinti repedős-​​huppogós zajok­kal kap­cso­lat­ban, abban a bol­dog tudat­ban húz­tuk a lóbőrt, hogy zarán­dok­la­tunk­kal zök­kenő­men­tes menny­be­me­ne­telt nyer­tünk volna egy eset­le­ges bal­eset ese­tén, de per­sze Szent Péter a játék Com­pos­te­lá­ink lát­tán leg­fel­jebb csak fel­csön­ge­tett volna a töb­bi­ek­nek (Jakab­nak biz­to­san), hogy ha akar­nak egy jót röhögni, jöj­je­nek le, és néz­zék már meg ezt a fazont az euka­lip­tusz­ág­gal a hátában.