Bár túl tiszta és ren­de­zett ahhoz, hogy közép­kori han­gu­lata legyen, a folyók, hidak, hegyek és csil­logó szemű, remény­tel­jes zarán­do­kok elköl­tött eurói azért meg­te­szik a kellő hatást.

Állí­tó­lag a régi idők­ben, amint a falu­siak kiszúr­tak egy csa­pat dombra fel­felé botor­káló, elcsi­gá­zott zarán­do­kot, nyom­ban meg­kon­gat­ták a haran­go­kat, hogy mutas­sák nekik az utat, amire azok vígan dalra fakadva vonul­tak be a faluba. Én nem emlék­szem ilyes­mire, min­den­esetre ez a fajta közép­kori mar­ke­ting lát­ha­tóan meg­hozta az ered­ményt: a hely a mai napig hem­zseg a zarándokoktól.

Per­sze az sem mel­lé­kes, hogy a Fran­cia­or­szág felől San­ti­ago de Com­pos­te­lába induló három zarán­dok­út­vo­nal nem sok­kal Saint-​​Jean-​​Pied-​​de-​​Port – magya­rul kábé Hágó­lá­bi­szent­já­nos – előtt egye­sül, hogy aztán a sok­száz év sok­mil­lió zarán­doka itt utolsó erőt gyűjt­hes­sen a félel­me­tes Cize-​​hágó meg­má­szá­sá­hoz. Ha pedig már itt van­nak, miért is ne sápol­nánk meg őket? A 12. szá­zad­ban író­dott Liber Sancti Jacobi szerint:

Ezen a terü­le­ten, azaz Port de Cize kör­nyé­kén, Osta­bat, Saint-​​Jean és Saint-​​Michel-​​Pied-​​de-​​Port hely­sé­gek­ben a vám­szedők annyira gono­szak, hogy meg­ér­dem­lik a tel­jes kár­ho­za­tot, mert két-​​három dár­dá­val fel­fegy­ver­kezve eláll­ják a zarán­do­kok útját és erő­vel igaz­ság­ta­lan adó­kat haj­ta­nak be raj­tuk. Ha vala­me­lyik ván­dor meg­ta­gadja a kért pénz kifi­ze­té­sét, dár­dá­ik­kal elve­rik és fenye­ge­té­sek között a gatyá­ju­kig meg­mo­toz­zák, és elve­szik tőle a járandóságot.

Erre sem emlék­szem, bár ugye manap­ság az ilyesmi sok­kal béké­seb­ben megy. Dobj össze egy ízet­len, piz­zá­nak lát­szó pala­csin­tát, kicsit égesd oda, éjjelre hagyd kint lefe­det­le­nül a kony­ha­asz­ta­lon, majd kérd el érte az igaz­ság­ta­la­nul magas járandóságodat.