Bár korra, nemre és edzett­ségi szintre tekin­tet nél­kül tény­leg bárki nyu­god­tan neki­vág­hat a Cami­nó­nak, az út mind tes­ti­leg, mind lel­ki­leg elég kemény meg­pró­bál­ta­tás. Nem is csoda, hogy min­den évben jópá­ran meg­hal­nak gya­log­lás köz­ben, amire az út men­tén időről-​​időre fel­buk­kanó olyan emlék­he­lyek figyel­mez­te­tik az embert, mint pél­dául El Ace­bó­ból kifelé menet, a Camino leg­ma­ga­sabb pont­já­ról való fék­te­len guru­lás köz­ben 1987-​​ben bal­ese­tet szen­ve­dett Hein­rich Krause bicikliszobra.

2010-​​ben össze­sen nyolc ismert halál­eset tör­tént a Cami­nón, ami eléggé átla­gos sta­tisz­ti­ká­nak mond­ható. Mind a nyol­can fér­fiak vol­tak, egyi­kü­ket vonat gázolta halálra, öten – mind­annyian 60 év felett, a leg­idő­sebb egy 78 éves, Manuel Jime­nez nevű spa­nyol férfi – külön­böző szív­prob­lé­mák miatt hal­tak meg. Egy 31 éves olasz zarán­dok­kal július 9-​​én nap­szú­rás vég­zett, egy másik olasz fia­tal­em­ber, bizo­nyos Giu­lio Ricu­sani pedig Finis­ter­ré­nél ful­ladt bele a ten­gerbe, miután sike­re­sen tel­je­sí­tette a zarán­dok­la­tát Tuiból.

Az ilyen fatá­lis bal­ese­te­ket és egész­ség­ügyi prob­lé­má­kat leszá­mítva azon­ban a Camino leg­ve­szé­lye­sebb sza­ka­sza még­is­csak a Pire­ne­u­so­kon való átke­lés Saint-​​Jean-​​Pied-​​de-​​Port-​​ból Ron­ces­val­lesbe. Annak ide­jén nem is vélet­le­nül beszélt le min­ket a meg­gon­do­lat­lan dél­utáni indu­lás­ról a fran­cia öregúr a zarán­do­kiro­dá­ban. A 2010-​​es nap­szú­rá­sos eset is itt tör­tént, 2009-​​ben pedig hár­man is meg­hal­tak a Pire­ne­u­sok­ban, de sok más, nem fel­tét­le­nül vég­ze­tes esetről is olvas­tam, ami­kor főleg a kora tavasszal útnak induló zarán­do­kok alá­be­csü­lik a nagy hágót, elté­ved­nek, a gyor­san vál­tozó magas­he­gyi idő­já­rás­ban viharba kerül­nek, vagy csak egy­szerűen kime­rül­nek, leül­nek az út szé­lén, és kihűlnek.