Ha volt is aggo­da­lom a magas költ­sé­gek miatt, az ötlet kiagya­lói hamar meggyőz­ték a Kul­tu­rá­lis Minisz­té­ri­u­mot, hogy áll­ják a 33 mil­lió eurós szám­lát. Javas­la­tuk sze­rint a nagy buli után a komp­le­xum az egyre növekvő zarán­do­k­ára­da­ton kívül a helyi egye­tem kol­lé­gi­umi férő­he­lye­i­nek a kipót­lá­sára is reme­kül hasz­nál­ható lesz, az audi­tó­ri­um­ban pedig világ­ra­szóló kon­cer­te­ket ren­dez­nek majd. A nagy ter­vek­ből azon­ban szinte semmi sem való­sult meg.

A hotel még úgy-​​ahogy nye­re­sé­ge­sen üze­mel, de a 4, 7 és 11 éven­ként követ­kező jubi­le­umi évek zarán­dok­in­vá­zi­óit leszá­mítva a hely pang az üres­ség­től. A sokezer-​​férőhelyes kem­ping még nyá­ron is csak félig van (télen zárva), a sza­bad­téri szín­pad felett las­san átve­szi az ural­mat a növény­zet, a mögötte kiala­kí­tott tó pedig leg­fel­jebb csak a kacsák­nak nyújt némi önfe­ledt szórakozást.

A kol­lé­gi­umi férő­hely­do­log is hamar zátonyra futott. Ami­kor 1995-​​ben az első diá­kok végre kezd­ték elfog­lalni a nekik kije­lölt 300 férő­he­lyet, hamar szem­be­sül­tek az író­asz­tal felett szü­le­tett dön­tés egy­ér­telmű hibá­i­val. Monte do Gozo olyan messze volt a kam­pusz­tól, amennyire csak lehe­tett, és a szál­lás szín­vo­nala olyan gyenge volt, hogy még a legen­dás olcsó­sága elle­nére is alig lakott itt valaki, ami­kor 2004-​​ben végül az előbb emlí­tett hiá­nyos­sá­gokra hivat­kozva az egye­tem fel­mondta a megállapodást.

A kon­cert­köz­pont­ból sem lett semmi. Bár az 1993-​​as nyi­tó­bu­lin olyan világ­hírű zené­szek lép­tek fel, mint Bruce Spring­steen, a Rol­ling Stones, Prince, Jean Michel Jarre vagy BB King, az 1999-​​ben a tett szín­he­lyére vissza­térő Stones és a 2004-​​es jubi­le­umi évben tar­tott Red Hot Chili Pep­pers kon­cert­jein kívül nem sok csá­po­lást látott a koncertszínpad.