20

Gali­ci­á­ban még a nagyobb váro­sok­ban is remény­te­len­nek bizo­nyult, hogy alberg­ben száll­junk meg. A 60-​​as évek­ben egy gát miatt a folyó­völgy­ből cakkom-​​pakk a domb­tetőre köl­töz­te­tett, ma sán­ti­káló pereg­ri­nók­tól hem­zsegő Por­tom­a­rín­ban: COMPLETO. A nevéből ítélve (Király­pa­lota) egy­kor szebb napo­kat látott Palas de Rei­ben: COMPLETO. A polip­pör­költ­jéről híres Meli­dé­ben: COMPLETO. Az utolsó nagyobb város­ban, Arzú­ában: COMPLETO.

Egyet­len remé­nyünk a San­ti­a­gó­tól mind­össze öt kilo­mé­terre fekvő Monte do Gozo maradt (gali­ciai nevén: Mon­xoi), ami még a Saint-​​Jeanban kapott, azóta tel­je­sen elron­gyo­ló­dott albergue-​​listánk sze­rint nem keve­sebb mint 800 férő­he­lyes volt. Ele­inte egy nul­lá­nyi elírásra gya­na­kod­tam, de aztán a sar­riai turista infor­má­ci­ó­ban kapott tájé­koz­tató anyag és több zarán­dok beszá­mo­lója is meg­erő­sí­tet­ték a hely kapa­ci­tá­sát, épp csak a véle­mé­nyek osz­lot­tak meg róla.

A lis­tán­kon sze­replő máso­dik leg­na­gyobb, 180 férő­he­lyes alber­gue Pon­fer­ra­dá­ban volt, ahol a képe­ink elvesz­tése miatt nem száll­tunk meg, így elég nehéz volt elkép­zelni, hogy milyen lehet egy hely, ami egy­szerre akár 800 zarán­do­kot is be tud fogadni.