Fotóalbum
Túrá Zoltán: ¡CARAMBA!
Zene

Gali­ci­ába érve a másik egy­ér­telmű vál­to­zás az volt, hogy itt szinte egy­másba értek a fal­vak. Azaz­hogy fal­vak­ról nem is iga­zá­ból beszél­he­tünk, inkább csak kisebb cso­por­tokba ren­dező­dött házak­ról – tanyák­ról, ame­lyek közül a leg­ap­rób­bak­nak még csak szi­lárd bur­ko­lat­tal sem vol­tak lefedve az utcái; vagy leg­alábbis a sok tehén­szar­tól nem lát­szott, hogy le voltak-​​e.

Min­dig onnan tud­tuk, hogy köze­le­dünk egy falu­hoz, hogy az ösvé­nyen szép las­san gyűlni kez­dett a tehén­szar. Aztán ami­kor beér­tünk a faluba, már vas­ta­gon fedte az utcát, és nem sok­kal később, ahogy a házak rit­kulni kezd­tek, az út is egyre tisz­tább lett.

Dél­utá­non­ként a leg­előkről haza­felé haj­tott tehén­csor­dákba is bele­fu­tot­tunk néha, ami a sövénnyel hatá­rolt kes­keny ösvé­nye­ken óri­ási rémü­let­tel töl­tött el min­ket. Per­sze való­já­ban csak engem, mert Éva ilyen­kor min­dig lel­ke­sen elő­kapta a fény­ké­pezőt, és lekat­tin­tott, ahogy egy csa­pat bár­gyú­képű tehén kör­be­állva nézi, amint az ösvény szé­lén állva egy ezer­éves tölgy­fát ölelgetek.

A fal­vak közötti sza­bad terü­le­te­te­ket szinte tel­jes egé­szé­ben tehén­le­gelők­nek hasz­nál­ták, ahol béké­sen lege­lé­szett a sok marha, akik – talán mon­da­nom sem kell – Gali­ci­á­ban szin­tén egész mások vol­tak. Míg nálunk mintha olyan óri­ási, fogan­tyús ugráló lab­dák len­né­nek a hasuk alá kötözve, a gali­ciai tehe­nek tőgye olyan aprócska volt, mint egy négy­uj­jas leeresz­tett gumi­kesztyű. Ez engem eléggé aggasz­tott, na per­sze nem a silány tej­ho­zam miatt, hanem mert nem­igen lehe­tett eldön­teni, hogy tehén­nel vagy biká­val áll szem­ben az ember, ha egy­szer úgy hozza a sors – és per­sze nekünk úgy hozta.

299/382

Hozzászólások (6):

  1. Viki

    Mond­jad!

  2. Norbi

    Mond­jad!

  3. Zsuzsa

    Mond­jad!

  4. Jusztika

    Mond­jad!

  5. Anonymus

    Mond­jad!

  6. MarikaH

    Mond­jad!

Szólj hozzá!