Fotóalbum
Túrá Zoltán: ¡CARAMBA!
Zene

Mert bár egye­sek sze­rint Tomás egy­fajta 21. szá­zadi roman­ti­kus hős, aki imá­val gyó­gyít fájó lába­kat, és enni ad az éhezők­nek, a rea­lis­táb­bak komp­lett őrült­nek tart­ják. Olvas­tam egy tör­té­ne­tet, ami­ben egy zarán­dok az éjszaka köze­pén arra ébredt, hogy gyer­tyák égnek körü­lötte, és egy sza­kál­las alak (Tomás) fehér templomos-​​lovag öltö­zet­ben maga elé mor­molva jókora kar­dot lóbált felette a levegő­ben. Bará­tunk­nak több se kel­lett, fel­pat­tant, és elisz­kolt, ahogy csak a mezít­lá­bai bír­ták, le egé­szen a követ­kező faluig, El Ace­bóig, ahol sür­gető kopog­ta­tá­sára a rés­nyire nyi­tott alber­gaj­tó­ban álmos fej­jel meg­je­lenő hos­pi­ta­lero a tör­té­net hal­la­tán csak annyit mon­dott: „Ja, ez biz­tos Tomás volt!”.

Hát nem csoda, hogy meg akar­tam magam­nak nézni a manust? Nem tudom, hogy mire szá­mí­tot­tam, de az omla­dozó tanya az asz­fal­tút egyik kanyar­já­ban felül­múlta min­den vára­ko­zá­so­mat. Olyan volt, mint egy zátonyra futott bárka még abból az időből, ami­kor ten­ger nyal­dosta a tájat, amit Pan­ge­á­nak hívtak.

Szép las­san kezd­tem áthú­zódni az út jobb felére, de Éva nem tűnt túl lelkesnek.

– Te tény­leg be akarsz oda menni? – vizs­gál­gatta a romo­kat gya­nakvó szem­mel az út túloldaláról.

– Per­sze, ezt nem lehet kihagyni.

– Nem hiszem el, hogy a Mezít­lá­bas eset után még be akarsz oda menni.

– Ja, én sem – von­tam meg a vál­lam. – De azért bejössz?

– Nem.

– Akkor várj meg a követ­kező falu­ban – mond­tam, amire Éva fin­torra húzta a szá­ját, és végül velem tartott.

272/382

Hozzászólások (4):

  1. Magor

    Mond­jad! Fotó nincs?

  2. Norbi

    Mond­jad!

  3. Katalin

    Mond­jad!

  4. Zsuzsa

    Mond­jad!

Szólj hozzá!