« | A szellemfalutól csak alig két kilométert kellett felfelé kaptatnunk, hogy végül elérjük a Cruz de Ferrót, vagyis a Vaskeresztet, amit nyugodt szívvel lehetne egy „út melletti kőkupac közepébe szúrt árboc tetejére csavarozott vaskereszt”-nek is hívni. Elég nagy csalódás volt, és percekig csak néztünk körbe-körbe, hogy vajon biztos, jó helyen járunk-e. A látvány Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le című filmre emlékeztetett, amiben egy walesi falu lakói elhatározzák, hogy a közelükben álló dombot pár méterrel megmagasítják, hogy az egyik romantikus lelkületű térképész (Hugh Grant) aztán nyugodt szívvel hegynek minősíthesse azt. Mivel a Camino legmagasabb pontja csak alig 10 méterrel fekszik magasabban, és mellesleg egy minden tekintetben jelentéktelen hegytető, talán valaki itt is abban reménykedik, hogy idővel, ha elég sokan hordanak még köveket a kupacra, akkor tényleg ez lesz a Camino legmagasabb pontja. Mert állítólag a zarándokok egy kelta hagyományt követve már évszázadok óta az árboc tövénél hagynak egy otthonról idáig cipelt követ. Hogy mi célból, az nem teljesen világos. Valaki szerint a további biztonságos Caminójukat, vagy éppen egy majdani visszatérésüket szeretnék így bebiztosítani, de hallottam már olyan véleményeket is, hogy a zarándokok így hagyják maguk mögött a bűneiket az azokat jelképező kővel. Mielőtt azonban jobban megnéztük volna magunknak a nevezetességet, letelepedtünk a kihalt, rendezetlen hegytetőn egy Jakab barátunk tiszteletére emelt, kegyetlenül összegraffitizett kis kápolna tornácán lévő kőpadra, hogy kipihenjük a Camino második legmagasabb pontjára való sikeres megérkezést. 269/382
|
» |
Hozzászólások (11):
Boldog, békés Karácsonyt kívánok !
Csatlakozom. Várva a folytatást
Mondjad!
Mondjad! Coelho?
Mondjad! Boldog Karácsonyt!
Köszönöm a jókívánságokat!
@PB: Köszi a javítást!
Mondjad!
Mondjad!
Mondjad!
Mondjad!
Mondjad! A kövek helyett itt a névhalom nő.
Megosztás: