« | Azoknak a lovagoknak, akik nem kívántak kiállni Sueróval, egy kesztyűt kellett letétbe helyezniük a gyávaságuk jeléül, majd lóval átgázolni az akkor még jóval szélesebb folyón. Kihívókban szerencsére nem volt hiány. Bár azon a nyáron a jubileumi év miatt (amikor Szent Jakab napja, vagyis július 25-e vasárnapra esik) amúgy is sok lovag zarándokolt Santiago de Compostela felé, a király – biztos, ami biztos alapon – odaküldte a legjobb embereit is. Mivel Suero tervének hamar híre ment, a világ négy égtájának összes épkézláb lovagja a kihívás helyszínére igyekezett. Az eredeti Don Quijotéban is említést érdemlő Suero végül megtartotta ígéretét. Lovagtársaival 30 napon át aprította a vitézeket, a lezajlott 627 összecsapásból Suero ellen összesen 68 lovag állt ki és 66 „kopjatörésre” került sor. A korabeli Lovagi Világkupának is felfogható esemény egyetlen halálos áldozata egy bizonyos aragóniai Asbert de Claramunt volt, akinek egy dárdából lepattanó szilánk a sisakrostélyán és szemén át egyenesen az agyába fúródott. Pár nappal később, augusztus 9-én végül Suero maga is egy könnyű sérülést szerezve veretlenül engedte le véres lándzsáját. A hős lovag ezután elzarándokolt Santiagóba, és a zarándokok megsegítésének szentelte az életét. Ami még jobb, hogy a híd alatt elterülő széles kavicságyon az Órbigo folyó csörgedezett, sekély és kristálytiszta vizű volt, és abból a fajtából való, ami hívogatja az embert, hogy „Gyere! Mártózz meg bennem!”, és nem is vitatkoztunk vele. Elsétáltunk a híd közepénél lévő lehajtóra, balra visszakanyarodtunk az egyik boltív alatt a híd túlsó oldalán elterülő füves területre (ahol a mai napig minden nyáron felelevenítik a lovagi tornát), majd megejtettünk egy laza lubickolást. 255/382
|
» |
Hozzászólások (3):
Mondjad! Élvezettel olvastam a beszámolót.
Mondjad!
Mondjad!
Megosztás: