– A meleg miatt? – von­tam meg a vállam.

– Nee­eem! – rázta a fejét dia­dal­it­ta­san. – Hanem mert a lábad egy­szerűen rosszul érzi magát abban a meleg, sötét odúban!

– Aha – tet­tem úgy, mintha tény­leg valami nagyot mon­dott volna, de aztán tovább beszél­get­tünk a mezít­lá­bas­ság­ról és kide­rült, hogy a fic­kó­nak egé­szen érde­kes gon­do­la­tai vol­tak. Egy­ál­ta­lán nem volt hib­bant. Sze­rinte pél­dául a víz­hó­lya­go­kat éppen a cipő­vi­se­lés okozza. Az izzadt­ság­tól ugyanis a bőr fel­pu­hul, a leg­felső rétege a súr­ló­dás­tól elvá­lik az alatta lévőtől, és a kiala­kult „zsebbe” nyi­rok­vá­la­dék áram­lik, mint­egy kipár­názva a bőr­fe­lü­let­nek azt a részét, ami a leg­job­ban ki van téve a külső fizi­kai hatá­sok­nak. Ez tény­leg így van, azóta utá­na­néz­tem. A tes­tünk egy lenyű­göző szerkezet.

– Nekem nincs egy víz­hó­lya­gom sem! – emelte a levegőbe a fel­fújt gumi­kesztyűre emlé­kez­tető ele­fánt­tal­pait. – Fogad­junk, hogy a te lábad tele van – nézett le megint a Winkemre.

– Nem iga­zán – ráz­tam a fejem az igaz­ság­nak meg­fe­lelően. Bár az indu­lás előtt min­den­hol azt olvas­tam, hogy a víz­hó­lya­gok ellen nincs menek­vés, csak a máso­dik héten, vala­hol Bur­gos körül fedez­tem fel az első és egyet­len hólya­got a nagy láb­uj­ja­mon egy pihenő alkal­má­val. Évá­nak még nem volt egy sem, ezért kissé kár­ör­vendően meg­je­gyezte, hogy a Wink­nél talán még­sem ártott volna valami jobb cipőt ven­nem az útra, amire csak meg­von­tam a vál­lam és a leg­job­ba­kat remélve kipuk­kasz­tot­tam a kis bubo­ré­kot a hüvelyk­uj­jam kör­mé­vel. Én ezzel le is zár­tam a kér­dést, ám Évá­nak más­nap­tól sorra jelen­tek meg a víz­hó­lya­gok min­den­felé, és nem túl­zás azt állí­ta­nom, hogy pár nap múlva már egyet­len óri­ási víz­hó­lyag volt körös-​​körül az egész lába.