« | Nem viccelek, én speciel azt sem gondoltam volna, hogy Spanyolországban élnek még egyáltalán medvék. A sztorit másnap Frómista egyik árnyas terecskéjén lévő bárban mesélte el nekünk egy spanyol macsó olyan büszkén, mintha legalábbis a medvének drukkolt volna. Útközben jópárszor láttuk már a férfit (leginkább hátulról), ahogy lendületes léptekkel, a mobiltelefonjába dörmögve elgyalogol mellettünk. Mint a bárban kiderült róla, egészen kiválóan beszélt angolul és egy spanyol szervezetnél dolgozott az ország kihalóban lévő vadjainak a megmentésén. A becsületes nevét sosem tudtuk meg, ezért a spanyolokra egyébként nem jellemző magas termete, széles válla és feketén csillogó göndör haja miatt azt javaslom, hogy hívjuk csak egyszerűen Zeusznak. – Szívós volt az öreg... – csóválta a fejét Zeusz. – Amikor a medve végül otthagyta, szorítókötéssel elállította a vérzést a lábán és 2 kilométert gyalogolt a legközelebbi faluig. Nagy szerencséje volt... – Hát az nem nagy szerencse, ha az embert megtámadja egy medve – szólt közbe Éva. – Igaz... – bólintott Zeusz –, pláne, hogy errefelé már csak alig 100 él belőlük. És ami azt illeti, nem is sokáig. Zeusz szerint jelenleg a barnamedve Spanyolország legveszélyeztetettebb állatfaja, mindössze 200 túlélővel, amiből a Pireneusokban már csupán csak egy tucat él. Bár a 90-es évek végén francia kollégákkal elindítottak egy betelepítési programot (Szlovéniából hurcolnak ide barnamedvéket az akaratuk ellenére), a helyi pásztorok állítólag mindent megtesznek, hogy hátráltassák a dolgot. Egyedül a vadászok tűnnek lelkesnek. 214/382
|
» |
Hozzászólások (2):
Mondjad! Azért nekem annak idején izgalmas volt a tehéncsorda közé keveredni Jákóban (vagy Kadarkúton) a megpakolt bringával. Most is magam előtt látom a szarvakat.
Apropó állatok: első Horseface-ből hibádzik az r.
Mondjad!
Megosztás: