« | Jó pár órát sétálgattunk a katedrális cikornyás falai közt, kápolnákból ki-be, végig a Harry Potter filmeket idéző nyugodt kerengőn, és amikor végeztünk sem siettünk vissza a hátizsákokhoz. Ha már ilyen szerencsésen alakult a sorsunk, előbb andalogtunk egyet a vadregényes Arlanzón folyó mentén futó árnyékos sétányon, majd körbesétáltuk a környező utcácskákat és tereket. Még egy vásárcsarnokba is betévedtünk, ami meghökkentően hasonlított az otthoniakhoz, és visszafelé lefényképezkedtünk a katedrális melletti tér egyik padján ücsörgő, turisták szorgos kezei által fényesre fogdosott bronz peregrinóval is. Aztán minden jónak vége szakad egyszer. Visszavettük a hátizsákokat, és elindultunk kifelé Burgosból, ami a kis parkjaival és rendezett, tiszta és tágas lakónegyedeivel sokkal kellemesebb élményt nyújtott, mint befelé menet. A városból kiérve szinte azonnal visszakerültünk a búzamezők közé, és pár falun át eljutottunk egy dombtetőn álló kutas pihenőhöz, ahol letáboroztunk, és megünnepeltük a 300. kilométerünket. Másnap reggel egészen kipihenten és izgatottan indultunk útnak. Egyrészt, mert együtt reggeliztünk egy rendkívül szimpatikus Anna nevű svéd zarándokkal, másrészt aznap két érdekes hely is várt ránk. Az egyik egy Arroyo Sambol nevű oázis-albergue, amely több zarándok egybehangzó állítása szerint „fantasztikus energiákat sugároz” és „az univerzum egy misztikus kis megállója”, a másik pedig egy Hontanas nevű település, ami kétségtelenül nem ígért ennyi spiritualitást, viszont Anna útikönyve szerint a Jakab-zarándokok ingyen csobbanhattak egyet a falu strandján. Nem is tudom, hogy melyiket vártuk jobban. 202/382
|
» |
Hozzászólások (3):
Mondjad!
Mondjad!
Mondjad!
Megosztás: