14

Ha La Rio­já­ról azt írtam, hogy hem­zseg a turis­ta­csa­lo­gató helyektől, akkor hadd mond­jam el, hogy Bur­gos tar­to­má­nya sem marad el mögötte. Sőt. A vadon­ban töl­tött éjszaka utáni dél­után besé­tál­tunk egy Ata­pu­erca nevű, meg­le­hető­sen álmos kis­vá­rosba, ami nem keve­seb­bel büsz­kél­ked­het, mint hogy a mel­lette maga­sodó mész­kő­he­gyek rej­tik az Euró­pá­ban valaha talált leg­ré­gebbi, közel egy­mil­lió éves ősem­ber­ma­rad­vá­nyo­kat. (Leg­alábbis az ICOMOS, vagyis az UNESCO Világ­örök­ség Bizott­ság műem­lék­vé­delmi szer­ve­ze­té­nek a szakértői sze­rint. A grú­ziai Dma­nisi váro­sá­ban ugyanis jóval korábbi, 1,7 mil­lió éves kövü­le­te­ket is talál­tak – na de ki gon­dolná, hogy Grú­zia Euró­pá­ban van?)

Hogy a lele­tek nap­vi­lágra kerül­tek, az rész­ben egy Richard Pre­ece Wil­li­ams nevű man­ches­teri agg­le­gény­nek köszön­hető, aki nem régész volt, mi több, való­színű­leg soha egy csep­pet sem érde­kelte a régé­szet. Mind­össze a spa­nyol­or­szági bányá­i­ból kinyert sze­net és vas­ér­cet sze­rette volna a bil­baói kohók­hoz szál­lí­tani, és mivel ehhez már csak egy 65 kilo­mé­te­res vas­út­vo­nalra volt szük­sége, hogy a leg­kö­ze­lebbi, Bur­gos váro­sá­ban futó vágá­nyok­hoz csat­la­koz­zon, 1896-​​ban neki is állt az építkezésnek.