Jött a nyo­munk­ban, és köz­ben folya­ma­to­san szent­sé­gelve min­den szem­be­jövőt válo­ga­tás nél­kül lehor­dott a sárga föl­dig. Lekap­csol­gatta a vil­la­nyo­kat a hálók­ban, így jobb híján fel­se­gí­tet­tem Évát az ágyára, majd befe­küd­tem alá az enyémre, és pró­bál­tam pozi­tí­van állni az éjszaka elé. Hiszen végül is tiszta vol­tam, és az ágy is puhán nyi­kor­gott alat­tam – igaz, volt egy olyan érzé­sem, mintha előző éjjel egy víziló aludt volna benne – de hamar rá kel­lett jön­nöm, hogy a Santo Domingo-​​i alber­gue további meg­le­pe­té­se­ket is tartogat.

Nem sok­kal azután, hogy elcsen­de­se­dett a háló, úgy érez­tem, mintha egy bogár mászott volna végig a nya­ka­mon. Csak egy pil­la­nat volt az egész, és már épp meg­nyug­tat­tam magam, hogy biz­tos csak a háló­zsák egyik elvar­rat­lan cér­na­szála ért hoz­zám, ami­kor újra érez­tem a csik­lan­do­zást, ezút­tal a vál­la­mon. Vadul vaka­rózni kezd­tem, majd egy dara­big moz­du­lat­la­nul vár­tam, de nem tör­tént semmi.

Már-​​már kezd­tem arra gya­na­kodni, hogy talán túl fáradt vagyok, és csak a kép­ze­le­tem ját­szik velem, ami­kor megint valami meg­csik­lan­dozta a karo­mat. Oda­kap­tam, és egy apró, kemény, mor­zsa­szerű dolog került az ujjaim közé. Nem érez­tem, hogy mozogna, de ami­kor meg­nyom­tam a kör­möm­mel, meg­pu­hult, ned­ves­ség folyt az ujja­imra, és a boga­rakra jel­lemző fanyar sza­got éreztem.

Ekkor meg­gon­do­lat­lan gyor­sa­ság­gal fel­egye­ne­sed­tem, ami­vel mind­össze annyit értem el, hogy becsíp­tem a hajam Éva ágyá­nak a kissé belógó, rugós rácso­za­tába. Elő­ször kővé der­medve azon tűnőd­tem, hogy talán a leg­jobb lenne hagyni az egé­szet a francba, és így, a rácson lógva elaludni, de aztán eszembe jutott, hogy miért is ültem fel ere­de­ti­leg, és fino­man kitép­kedve a haj­cso­mó­kat a rács fog­sá­gá­ból, kimász­tam az ágyból.