12

Log­roño már csak azért is töb­bet meg­ér­de­melt volna két hideg piz­zá­nál, mert szék­he­lye a Camino soron követ­kező tar­to­má­nyá­nak, La Rio­já­nak, ahová Navar­rát vég­leg magunk mögött hagyva aznap reg­gel gya­lo­gol­tunk be.

Bár a boro­kat ked­velők biz­tos azt mon­da­nák, hogy La Rioja első­sor­ban bora­i­ról híres, a tar­to­mány hatá­rai közt több, a Cami­nót és a spa­nyol tör­té­nel­met is érintő érde­kes­ség talál­ható. A vég­te­len hosszú sorokba ren­de­zett szőlőtő­kék között fek­szik pél­dául a már emlí­tett sors­döntő csata hely­színe: Cla­vijo, ahol Jakab első posz­tu­musz tisz­te­le­tét tette. A tele­pü­lés a tóparti rej­tek­he­lyünktől mind­össze egy 15 kilo­mé­te­res köpésre délre feküdt, ezért akár meg is láto­gat­hat­tuk volna, de per­sze nem tet­tük. Mint ahogy más­nap kihagy­tuk a San Mil­lán de la Cogol­lába való 40 kilo­mé­te­res kiruc­ca­nást is, ahol Suso és Yuso áll, amely fur­csa elne­ve­zés – bár két­ség­te­le­nül lehetne gyer­mek­ko­rom egyik nagy ked­ven­cé­nek, a Lolka és Bolka című rajz­film­so­ro­zat­nak a japán címe is – egy kolos­tor két épü­le­tét rejti (Suso – felső, Yuso – alsó). A hely nem egyéb­bel büsz­kél­ked­het, mint hogy itt rin­gott a spa­nyol nyelv bölcsője, ami egye­nes utat biz­to­sí­tott a világ­örök­ségi lis­tára kerü­lé­sé­hez is.