– Végül is pont olyan volt, mint egy kihűlt pizza – mondta Ben, miköz­ben irigy­kedve bámul­tuk Évát, ahogy egy ropo­gós bagett-​​csücsökkel fel­tun­kolja a ton­hal­sa­lá­tá­já­nak a maradékát.

– A sajt azért kicsit meg­ol­vadt – biz­tat­tam magun­kat én is.

– Ja – bólo­ga­tott Ben, és elgon­dol­kozva a tó túlsó olda­lán pis­lá­koló város fényei felé nézett. – Szép kis hely­nek lát­szott ez a izé... ööö....

– Log­roño – segí­tet­tem ki.

– Ja, Lor­goño – bólin­tott. – Lehet, hogy mégis job­ban meg kel­lett volna néznünk...