– Mi van?

– Azért ez fan­tasz­ti­kus, nem?

– Micsoda?

– Hát hogy dél­után még ott döglőd­tem kipur­canva azon a padon, és azon agyal­tam, hogy fel­adom az egé­szet, és haza­me­gyek, most meg itt fek­szem egy klo­tyó mögött két bol­gár­ral, aki­ket ma lát­tam éle­tem­ben elő­ször, és úgy dumálunk, mintha már ezer éve ismer­nénk egymást.

Ámen.