– Tíz éve egész más volt – keser­gett tovább. – Nem vol­tunk ennyien, de leg­alább szívből csináltuk...

– Ha viszont valaki ilyet akar szívni – mutat­tam fel az éppen elké­szült cigit –, még ma is megteheti.

– Az igaz – moso­lyo­dott el. – De tíz éve akkor is más volt...

Elme­sélte, hogy ami­kor a 70-​​es évek­ben elő­ször végig­gya­lo­golta a Cami­nót, mind­össze egyet­len spa­nyol zarán­dok­kal talál­ko­zott útköz­ben, aki­vel aztán az út további részét nagy­já­ból azzal töl­töt­ték, hogy a fejü­ket tanács­ta­la­nul vaka­rá­szó helyiek segít­sé­gé­vel pró­bál­ták meg­ta­lálni a Cami­nót. Mert per­sze sárga nyi­lak sem vol­tak, hiszen kinek let­tek volna? 1976-​​ban állí­tó­lag mind­össze hat Com­pos­telát (a zarán­dok­lat vég­re­haj­tá­sát iga­zoló okle­ve­let) osz­tot­tak ki San­ti­a­gó­ban és az ottani zarán­do­kiroda sta­tisz­ti­kái sze­rint kilenc évvel később, 1985-​​ben is csak 690 zarán­dok regisztrált.

A dol­gok azóta lénye­ge­sen megváltoztak.

2009-​​ben San­ti­a­gó­ban már 145 877-​​en kap­tak Com­pos­telát (vagyis nagy­já­ból 200-​​szor annyian, mint 1985-​​ben), 2010-​​ben pedig a jubi­le­umi év miatt – ami­kor Jakab napja, július 25-​​e vasár­napra esik – jóval több mint 200 000 zarán­dokra számítanak.

Bár a közép­kor­ban nem volt pon­tos sta­tisz­tika, két­ség­te­len tény, hogy a Camino ekkor lát­hatta az igazi csúcs­for­gal­mat. Állí­tó­lag fél­mil­li­óan tapos­ták a San­ti­a­góba vezető út porát, olyan sokan, hogy a ret­te­gett Alman­zor kalifa még a lová­val is alig tudott meg­for­dulni rajta. Az ara­bok távo­zá­sá­val aztán a Camino nép­szerű­sége hanyat­lás­nak indult, ami bár lassú volt, de olyan­nyira ala­pos, hogy az 1900-​​as évek ele­jére már aligha lehe­tett olyas­va­la­kit találni Spa­nyol­or­szág­ban, aki egy­ál­ta­lán valaha is hal­lott volna a Caminóról.