Fotóalbum
Túrá Zoltán: ¡CARAMBA!
Zene

– Ööö... Nincs... – rázta a fejét, majd erő­sen tört angol­lal, mintha a vágya­ink­ban olvasna hoz­zá­tette: – Nem lenni két­ágyas szoba.

– Ja, nem! – kacag­tam el magam. – Csak két helyet szeretnénk.

– Az oké – mondta elmo­so­lyodva, majd a bejá­rat­tal szem­ben álló áll­vá­nyon sora­kozó vagy 20 pár majd­nem töké­le­te­sen egy­forma, csak más-​​más méretű, vise­le­tes bakancsra muta­tott. – Lenni itt nagy ame­ri­kai cso­port, de két hely még talál.

Éva javas­la­tára azon­ban előbb körül­néz­tünk az alberg­ben, ami fehér fala­i­val, sötét­bar­nára pácolt ajtó­i­val és maku­lát­lan tisz­ta­sá­gá­val már az első pil­la­nat­ban meg­nyerte a tet­szé­sün­ket. Az elő­tér beton­pad­ló­ját egy nagy nyolc­szirmú, kavi­csok­ból kira­kott virág díszí­tette és a ház bel­se­jébe vezető folyo­són is lát­tunk egy ízlé­ses moza­i­kot. Bár a háló­te­rem némi­leg zsú­folt­nak tűnt – főleg a fenyőfa eme­le­tes ágyak között bolyongó ame­ri­kai közép­is­ko­lás cso­port miatt, ami­nek fiú­tag­jai kipi­rult arc­cal, pár­zásra készen köröz­tek az ágya­kon smin­kelő lányok körül – az egész hely árasz­tott magá­ból valami ott­ho­nos nyu­gal­mat, amely hűen tük­rözte a min­ket kör­be­ka­la­u­zoló tulajdonos-​​hospitalero, Juan sze­mé­lyi­sé­gét. Egyéb­ként saját kezű­leg végezte a fel­újí­tási és deko­rá­ciós mun­ká­la­to­kat, amit a recep­ci­ó­hoz vissza­térve tud­tunk meg egy Dan nevű fic­kó­tól, aki eddig az asz­tal­lal szem­ben lévő két süp­pedős fotel egyi­ké­ben ülve csend­ben lapoz­gatta a vendégkönyvet.

– A kapu­zá­rás 10-​​kor – mondta Juan miután beírt min­ket a nagy­köny­vébe és kifi­zet­tük a 6 eurós szál­lás­dí­jat –, de ma kicsit tovább lenni nyitva, mert a temp­lom téren vanni San Juan fiesta. A biká­nak a... – egy ideig kereste a meg­fe­lelő szót ango­lul, majd kinyúj­tott muta­tó­uj­jait a feje két olda­lá­hoz tartotta.

115/382

Szólj hozzá!