« | Azóta ugyanis a világ minden tájáról csak úgy özönlenek a népek Pamplonába. Becslések szerint a számuk minden évben meghaladja az egymilliót, és annak ellenére, hogy a legtöbbjük nem jut túl a helyi kocsmák pultjainál, a kezdetben ártalmatlan bikafuttatásból mára túlzsúfolt, életveszélyes móka lett. Bár kórházba is minden évben több százan kerülnek, 1924 óta összesen 15 (főleg navarrai) macsó hagyta ott a fogát a bikafuttatásokon, az első és eddig egyetlen „halálra öklelt külföldi” megtisztelő címét pedig 1995-ben sikerült elnyernie egy 22 éves amerikai fiatalembernek, bizonyos Matthew Peter Tassiónak. Tassio a fesztivál egyik alkoholmámoros éjszakáján úgy döntött, hogy a másnapot fejfájás helyett inkább egy laza reggeli futással kezdi a bikákkal, ám a városháza előtti téren kialakult tumultusban elesett, és ahelyett hogy az okosok tanácsát követve összekuporodva a földön maradt volna, feltápászkodott, és az egyenesen felé vágtató, féltonnás Castellano nevű bika jobb szarván találta magát. Pár perccel a kórházba szállítás után meghalt. Persze ez csak puszta spekuláció a részemről, de ha egész eddigi életemben tágas mezőkön legelésző bika lennék, valószínűleg én sem venném jó néven, ha a vesztőhelyemre vezető szűk sikátorba terelnének többszáz üvöltő, piros-fehér ruhában hősködő másnapos macsó közé. Ami azt illeti örömmel látnám, ahogy könnyű célpontot nyújtva esnek-kelnek előttem a nagy tolongásban. Bár a Sanfermines kilenc napján állítólag akkora a nyüzsgés, hogy a városban még egy fogpiszkálót sem lehet leejteni, amikor mi ott jártunk csak a falakon vöröslő plakátok és az itt-ott már felállított palánkok utaltak a két héttel később kezdődő forgatagra. 102/382
|
» |
Hozzászólások (3):
Mondjad!
Nagyon jó az írás. Igazából a legjobb amit olvastam.
Én részt vettem 2008-ban ezen a futtatáson, ami így történt.
http://bikafuttatas.blog.hu
RIP Tassio
Megosztás: