Fotóalbum
Túrá Zoltán: ¡CARAMBA!
Zene
«

1

Mi a fügét kere­sek itt? – csak ez járt a fejem­ben, ahogy a saint-​​jean-​​pied-​​de-​​port-​​i zarán­do­kiroda bejá­ra­tá­val szem­ben, a szűk és mere­dek utcácska túl­ol­da­lán, egy lát­szó­lag a sem­mibe vezető lépcső alján üldö­gél­tem. Az elmúlt 24 órá­ban három orszá­gon keresz­tül több­ezer kilo­mé­tert autóz­tam, repül­tem és vona­toz­tam, hogy a vas­út­ál­lo­más­tól idáig tartó pár­száz méte­res út alatt rájöj­jek, hogy egy tíz­ki­lós háti­zsák­kal gya­lo­golni a júli­usi hőség­ben nem olyasmi, amire egy épeszű ember önszán­tá­ból vállalkozik.

Per­sze azon a sze­les novem­beri estén, ami­kor beug­rot­tam anyám­hoz egy teára, még egész jó ötlet­nek tűnt.

Vala­me­lyik barátnő­jéről kez­dett mesélni, én pedig – gon­do­san ügyelve a bólo­ga­tá­sok, szem­for­ga­tá­sok és a „Nem mondod!”-ok helyes idő­zí­té­sére és ará­nyára – lapoz­gatni kezd­tem egy meg­fa­kult cím­lapú, sza­már­fü­les Nők Lapját. Már majd­nem a végére értem, ami­kor meg­akadt a sze­mem egy 800 kilo­mé­te­res spa­nyol zarán­dok­út­ról, a híres El Camino de San­ti­agóról szóló cikken.

Szó esett benne nap­sü­tésről és léleg­zet­el­ál­lí­tóan szép tájak­ról, víz­hó­lya­gok­ról és sza­tír­nak nézett sebtapasz-​​szamaritánusról; épp elég ahhoz, hogy tud­jam: az utat jövő nyá­ron végigjárom.

1/382

Hozzászólások (7):

  1. Anonymus

    Mond­jad!

  2. drobszi

    Mond­jad!

  3. Gabi

    Hol van már??

  4. drobszi

    Mikor mon­dod mááááááár ??!!!

  5. Eszti

    Mond­jad még!

  6. Nyíri Erzsi

    Ked­ves Zol­tán. Hol­nap ha min­den jól megy meg­ér­ke­zem Finis­ter­rébe ès ezzel befe­je­zem az uta­mat. Nagyon hálá­san gon­do­lok Rád mert a köny­vedből sokat tanul­tam és ez a sok infó mind eszembe jutott az úton. Szó­val magyon köszö­nóm! Hama­ro­san én is a Bruh­ner Szig­frid feje­zez­hez érek de sebaj! Mind­annyian nagyon sze­ren­csé­sek vagyunk hogy végig jár­hat­tu­kezt au utat! Szó­val köszi! Nyíri Erzsi

  7. Ked­ves Erzsi! Köszö­nöm a ked­ves sza­va­kat. Finis­terre nagyon klassz lesz! Utána meg haza­jönni nem annyira, de hát hamar vissza­rá­zó­dik az ember...

Szólj hozzá!