« | 1 Mi a fenét keresek itt? – csak ez járt a fejemben, ahogy a saint-jean-pied-de-port-i zarándokiroda bejáratával szemben, a szűk és meredek utcácska túloldalán, egy látszólag a semmibe vezető lépcső alján üldögéltem. Az elmúlt 24 órában három országon keresztül többezer kilométert autóztam, repültem és vonatoztam, hogy a vasútállomástól idáig tartó párszáz méteres út alatt rájöjjek, hogy egy tízkilós hátizsákkal gyalogolni a júliusi hőségben nem olyasmi, amire egy épeszű ember önszántából vállalkozik. Persze azon a szeles novemberi estén, amikor beugrottam anyámhoz egy teára, még egész jó ötletnek tűnt. Valamelyik barátnőjéről kezdett mesélni, én pedig – gondosan ügyelve a bólogatások, szemforgatások és a „Nem mondod!”-ok helyes időzítésére és arányára – lapozgatni kezdtem egy megfakult címlapú, szamárfüles Nők Lapját. Már majdnem a végére értem, amikor megakadt a szemem egy 800 kilométeres spanyol zarándokútról, a híres El Camino de Santiagóról szóló cikken. Szó esett benne napsütésről és lélegzetelállítóan szép tájakról, vízhólyagokról és szatírnak nézett sebtapasz-szamaritánusról; épp elég ahhoz, hogy tudjam: az utat jövő nyáron végigjárom. 1/382
|
» |
Hozzászólások (7):
Mondjad!
Mondjad!
Hol van már??
Mikor mondod mááááááár ??!!!
Mondjad még!
Kedves Zoltán. Holnap ha minden jól megy megérkezem Finisterrébe ès ezzel befejezem az utamat. Nagyon hálásan gondolok Rád mert a könyvedből sokat tanultam és ez a sok infó mind eszembe jutott az úton. Szóval magyon köszönóm! Hamarosan én is a Bruhner Szigfrid fejezezhez érek de sebaj! Mindannyian nagyon szerencsések vagyunk hogy végig járhattukezt au utat! Szóval köszi! Nyíri Erzsi
Kedves Erzsi! Köszönöm a kedves szavakat. Finisterre nagyon klassz lesz! Utána meg hazajönni nem annyira, de hát hamar visszarázódik az ember...
Megosztás: